Diótörő herceg elbűvölő! Milyen remek ilyen világlátott, különleges, nemesi származású embert üdvözölni szerény városkánkban. Nem mintha sznob lennék, ezt  mindenki tudja rólam. Egy herceg azonban... Olyan csodás volt beszélgetni vele! Mintha mindent tudna mindenről a világon!

Elhívott egy finom süteményre és teára, hogy az adventi vonatozás részleteit megbeszélhessük. Újonnan érkezett hozzánk, és nem ismerős a szokásainkkal. Az adventi ajándékosztó vonatozáskor tőlem veszi át a mézeskalács-sütés fontos feladatát. Elmeséltem neki, hogyan sütöm én ezt a karácsonyi finomságot. A receptet is, a mintákat is bemutattam: a kedvenc teáskanna- és korcsolyacipő-formáimat, meg a többit, az almát, a hópelyhet.

Összecsapta a bokáig - igazán fess, katonás férfi, jól állnak neki ezek a gesztusok - és hódolatának adott hangot.

• Hölgyem, Ön a mézeskalács-sütés igazi művésze, ahogy minden bizonnyal az egész karácsony ünnepének igazi tündére! Angyali szépsége ezt már elárulta nekem.

Igen, nos, Diótörő herceg szokott így bókolni nekem. Megértitek, kedveseim, nincs ebben semmi szokatlan, és hát igazán jólesik egy hölgynek, nem igaz?

Bárhogy is, varázslatos beszélgetőpartner a mi fess hercegünk.

Mesélt még nekem hercegi szüleiről, szentpétervári kastélyukról, és ami a legcsodálatosabb: a balettról.

Képzeljétek, drágáim, azt mesélte a herceg, hogy vannak olyan előadások, ahol a zene épp úgy csörgedezik és csilingel, mint egy téli patak a köveken, vagy a tűz pattogása a kandallóban, és habos, csillogó ruhákban karcsú lányok és fiúk táncolnak rá úgy, hogy ezzel egész történeteket mesélnek el! Színházi előadásaink vannak persze Csengettyűvárosban is, sőt: zenés estéket is tartunk, de ilyesmiről sosem hallottam. Azt mesélte Diótörő herceg, hogy a lányok lábujjhegyen táncolnak, és a fiúk pár gyönyörű, hosszú ugrással átszelik az egész színpadot, és hogy néha a lányokat egészen a fejük fölé tudják emelni, és még táncolnak is hozzá. Egészen megszédültem. Mennyire szeretnék én ilyet látni!