Nem szoktam általában ilyesmivel vesződni, de olyan mozgalmas év áll mögöttünk, és annyi újdonságot tartogat a következő, hogy így szilveszterkor megállok egy pillanatra számvetést készíteni. Aztán előkeresem a ruhám az esti mulatságra természetesen!

Nos, nézzük csak, mi mindenről kell beszámolnom. Elsősorban is a kis életről, ami növekszik bennem. A kislányról vagy kisfiúról, aki Oleg és az én életem folytatása lesz, aki kiegészíti majd a családunkat. Róla most nem írok többet, mert az örömkönnyeim újra elásztatják a papirost.

Idén tudtuk meg, hogy valóban apró manók segítik a Mikulás munkáját, vagy talán néha akadályozzák is, de csínytevéseik örömet, játékot és szeretet visznek magukkal. Olivért különösen megszerettem közülük. Sosem fogom elfelejteni hatalmas nyílt, ámuló szemét a színházban, ahogy az előadást nézte.

Sajnos ebben az évben veszítettük el drága Cukorpálcika barátnőnket, de év végére, megfiatalodva, sőt: testvérével együtt visszakaptuk. Igaz, meg kell majd szoknunk a  változást, és azt, hogy nemigen hagyják el a házat a nővérek.

Herceg látogatott Csengettyűvárosba. Jó,  jó, mondhatjátok, hogy nem igazi herceg volt, de mi mégis csak épp úgy örültünk és ünnepeltünk, tehát lényegében… az élmény épp olyan volt, mint ha herceg járt volna felénk. Én igenis hálás vagyok Kázmérnak, hogy engedte, hogy ezt átéljük. Nem is beszélve a remek mesteremberről, akit az egésszel nyertünk: lett a városkának egy ritka jóképű, nemesen merengő bajuszú, katonás kiállású cipésze. Mi kellhet ennél több?!

Drága Frufrumnak ikrei születtek, Pötty és Sapi - sosem fogom megszokni ezeket a neveket - pedig bájos kis keresztgyerekek. És rosszak, mint az ördög, de épp így imádnivalók.

Edwin és Katka remekül élnek, Edwin gyára egyre több megrendelést kap, Katka pedig kalapboltot szeretne. Talán beszélnem kellene vele az ötleteimről. Milyen jó lenne itt a városban beszerezni a csodás kalapjaimat!

Sürgő bácsi meggyógyult, az ünnepek után megy vissza a gyárba dolgozni. Edwin áthelyezte az irodába, ott remélheetőleg sem neki, sem az üvegárunak nem esik baja.

Mosolyogva tehetem le a tollat: remek év volt. Most pedig irány a gardrób, mert nem és nem tudom eldönteni, hogy az óév-búcsúztatóra az aranymintás mézsárga ruhát vagy a korallszínű brokátot vegyem fel. Az első gyönyörű, de derékban mintha kissé… khm… nem mondom, hogy szűk, mert nem igazán az, de például nem is túl kényelmes. A brokát pedig ünnepélyes, de talán nem elég vidám. Vagy legyen mégis inkább a barackszín fűzős, narancszín szoknyás selyem?

Szerző: Démétér  2016.12.31. 13:00 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csengettyuvarosmesei.blog.hu/api/trackback/id/tr2212079947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása