Fanni, a szobalány sírva ébresztett minket ma reggel. Összevissza állt a köténye, a haja is kicsúszott a fityula alól. Panaszkodott szegény, hogy mennyire zavaros reggele van. Rossz helyen volt a só és a cukor konyhában, kétszer rontotta el a teát, harmadszorra aztán ki is öntötte. Oleg ijedten nézte, kedves párom mindig megijed a síró nőktől, fogalma sincs, mit kezdjen a drámával. Én pedig őszintén inkább aggódtam, mint bosszankodtam. Fanni remek szobalány, vajon mi lehet ma vele?!

Miután Olegem útnak indítottam a Városházára, leültettem Fannit a konyhában, és készítettem neki egy forró csokoládét, pillecukorkákkal. Kapott bele egy korty rumot is.

• Mi lelt téged, kislányom?
• Jaj, nagyságos asszony kérem, ne tessék haragudni!
• Nagyságos asszoooony?! Fanni, mi a baj? Nem hívtál így, mióta legelőször betetted ide a lábad, pedig akkor még az anyukád válla mögül leselkedtél.
• Ne tessék haragudni, azt sem tudom, hogy mit beszélek. Furcsa dolgok történnek ebben a házban, tessék csak figyelni a szavaimra! Valami furcsaság van itt! Tessék elhinni, hogy jó helyre tettem én mindent, amikor pakoltam, és a só nem volt a helyén, és…
• Fanni, ne törődj a sóval. Mi bánt, miért vagy ilyen letört?

Erre szegénykém elsírta magát, és végre kibökte. Apukája Edwin gyárában dolgozik, és ott fáradtan egy kisebb balesetet okozott. Jó néhány üveggömb összetört, és az ő keze is megsérült. Az unokaöcsém okos és jószívű ember: nem büntette meg, és bár a díszekért egy csekélyke bért levont, viszont a baleset miatt egy szép nagy csekkel segített. Mégis otthon kell maradnia, épp karácsony előtt.

Megígértem, hogy megnézem, mit tehetek.

Mára azonban Frufruhoz ígérkeztem. Ajándékvásárlásra adta a fejét, éppen most, mert ma érkezik a vidám szállítmány a nagyvárosból az új, divatos babacipőkkel. Frufru két csemetéje pedig rohamosan fogyasztja a kiscipőket: mióta megtanultak négykézláb mászni, mint két kis boldog kutyakölyök, úgy csattognak el mellettünk. A cipőcskéik orra pedig kopik, mit tehetünk.

Az ikrecskék rosszak, mint két kis eleven ördög, így velük nem mehet. Boldogon ajánlkoztam dadának az ördögfiókák mellé, bár igaz: lélekerősítőnek a magam csészéjébe is csurgott egy kis rum abba a forró csokoládéba. Megyek is, drágáim, holnap találkozunk!