Ma reggel boldogan ébredtem. Igaz: Oleg mellett szinte mindig boldog vagyok, de ma… A karácsony is szinte mindig gyönyörű, de a karácsony Oleggel még szebb.

Délelőtt feldíszítettük a mi saját karácsonyfánkat. A régi arany és narancs díszek helyét régóta, immár negyedik karácsony óta felváltották a piros, világoskék és arany díszek: a mi színeink. Nagyon bájosan mutatnak együtt a karácsonyfán. Én a legjobban a nagy üveggömböket szeretem, Oleg pedig a habkarikákat - mindkettőből jó sok kerül a fára.

Olivér ma nem látogat meg, mert azt mondta: fogadniuk kell valakit. A Szentestét sosem töltik az emberek között, még rejtve sem. Margot-t és Fannit már tegnap hazaküldtem, Edwint és Katkát pedig holnap látogatjuk meg. A mai nap csak mi kettőnké.

Most vacsora után írok nektek, nemsokára átadjuk egymásnak az ajándékokat. Oleg épp most ment el a dolgozószobába érte, én pedig már idekészítettem a csomagot. Szeretettel megsimogatom. Tudom, biztosan tudom, hogy mennyire fog neki Oleg örülni. Eszembe jutnak a Sürgő nénivel töltött órák, a gyakorlás, a sok játék Olivérrel, Sapi és Pötty ragaszkodása, Frufru barátnőm nevetése. Igen, Oleg biztosan örülni fog. Ugye, ti már kitaláltátok, mi lesz az ajándék?