Úgy tűnik, megkezdődnek a dolgos mindennapok. Olegnek ma már be kellett mennie a Tanácsházára. Mi még Frufruval körbesétáltuk Csengettyűvárost, ittunk egy forralt bort, amíg a piciknek forró almás rétes jutott, és végignézegettük, ahogy az árusok sorra rendezkedik be az üzleteiket az újabb nyitásra. Kázmért is láttuk, ahogy szégyenlősen kitette a nagy cipő-cégért Cukorpálcika házára, és a szalon ablakán megnyitotta a függönyöket, hogy szép kis topánokat, meg úri bőrcipőket helyezzen eléjük. Mögötte ott nevetgéltek a lányok.

• Mégis csak szépen kezdődik ez az év.
• Mindegyik szépen kezdődik. Aztán általában közben sem nagyon rossz. - mosolygott rám Frufru.
• Frufru, valamit el kell mondanom. - fordultam felé.
• Tudom, drágám, észrevettem. Gratulálok nektek! - adott két puszit az arcomra. Már megint sírok, ez őrület!

Amikor hazaértem, Fanni már az ajtóban félrevont, és izgatottan suttogott.

• Hortenzia asszony, kérem, itt van Olivér!
• Fanni, miért vagy ettől ilyen izgatott? Nagyon sokszor itt van.
• Az igaz, de nem szokott bejelentkezni! Azelőtt pedig sosem érkezett felnőtt kísérettel. Bekísértem őket a szalonba, és most teáznak. - kicsit elpirult. - Hallgatózhatok?