Újra itt vagyok, drága Olvasóim!

Nem is tudom, remélhetem-e, hogy régi ismerősként üdvözöltök, vagy mutatkozzam be, mintha ma hallanátok felőlem először. Legyek tehát szerény és kicsit reményteljes egyszerre - talán új érdeklődők is bekukkantanak szeretett kisvárosom mindennapjaiba - így hát nincs más hátra, mint bemutatkozni.

Apró főhajtás (ma egészen finom, mandarinszínű tollakkal a kalapomon), csinos pukedli: Lady Hortenzia vagyok, édeseim, én leszek a kalauzotok az ünnepi időszakban Csengettyűváros életében. Ti szólítsatok bátran csak Hortenziának.

Kisvárosunk mindig bájos, de a karácsonyi időszakban a legelbűvölőbb. Én pedig, hűséges lakosaként és a polgármester bájos feleségeként a legalkalmasabb vagyok mind e szépség bemutatására, ha szabad ezt mondanom magamról. Híres ízléseim, szépérzékem, tapintatom, illetve… nos.

Végigvezetlek Benneteket a karácsonyi készülődésünkön, mindennapjainkon és ünnepünkön minden nap megosztott naplómmal, hátha találtok valami kedveset, szépet, finomat benne.

Épp jókor kapcsolódtok a történetünkbe: mindig az advent első vasárnapján tartott bállal kezdődik a mi kis saját karácsonyi csodánk. Drága, megboldogult Cukorpálca barátnőnk tiszteletére és az ő házában tartjuk meg az évi hagyományos bált, most már az ő emlékére.

Cukorpálca kisasszony híres volt remek báljairól, kiterjedt könyvtáráról és hosszú orráról, amelyet ráadásul gyakran ütött mások dolgába - imádni valóan kíváncsi és pletykás volt a néni. Hölgy. Pardon. Cukorpálca kisasszony igazi úrihölgy volt, és nem is illik másképp beszélni róla. Tehát ha megláttuk a távolból Cukorpálca kisasszony magas alakját, hegyes orrát és barna selyemruháját a finom csontszín csipkedíszítéssel, biztosak lehettünk benne, hogy nyalánk, friss híreink lesznek nemsoká a városka lakóiról. Igazán hiányzik mindannyiunknak.

Ma azonban bál lesz, tehát öröm, izgatottság és vajkaramella illata járja be a várost. Velem azonban évek óta először fordul elő, hogy egyedül készülődöm. Oleg, a férjem ma nincs itthon. Cukorpálca kisasszony árva lány volt és nem volt rokona, szépséges házát hát a városkára hagyta azzal, hogy minden évben abban tartsuk meg az ő híres, adventkezdő bálját. Oleg tehát, polgármester lévén ott tüsténkedik. Úgy érzi, hogy felelős mindenért, ami Csengettyűvárosé. Én pedig igyekszem majd meglepni őt a megjelenésemmel. De csitt, erről egy szót se többet: egy hölgy nem árulhatja el a titkait! Holnap majd elmesélek mindent a bálról, a káprázatos ruhámról, Oleg kétségtelenül ámulatra nyílt szeméről, és minden izgalmas újdonságról, ami a bálon történt vagy kitudódott!