Holnap újabb adventi vasárnap, épp ideje elkezdeni készülődni. Lehetetlen nekifogni azonban, drágáim, el sem hinnétek: a ház a feje tetején áll, sőt nem is áll, inkább forog. Mióta ebben a házban élek, én még ilyet nem láttam! Először is a hálószoba függönyei kicserélődtek az étkező függönyeivel. Aztán a kedvenc teám dobozában Oleg kávészemei voltak, a kávésdobozban medvecukor. Az összes párnahuzatot kifordítva feszült a párnákon, a csillárokról pedig Oleg nyakkendői és az én sáljaim lógtak, szépen masnira kötve.
Margot, a szakácsnő és Fanni, a szobalány tátott szájjal, kezét összecsapva nézte a gondosan elrendezett felfordulást. Mivel velünk együtt nekik kellett ezután rendet tenni, egy pillanatig sem gondoltam, hogy az ő kezük lett volna a dologban. De hát vajon kié?!
Váratlanul Frufru érkezett, feldúltan, mint a forgószél, mindkét karja alatt egy-egy bebugyolált, viháncoló ikrecskével.
- Mi a hóvihar történik ebben a városban?!
- Nálatok is felfordult a ház?
- Pötty rózsaszín zoknija lógott Sapi füléről, a pelenkák beborították az egész padlót, és minden bébipapi édes, fahéjas-almás sütőtökrémmé változott. A gyerekek meg úgy kuncognak, mint ha valaki csiklandozná őket.
- …
- Hortenzia, drágám, ne legyél még hóbortosabb, mint máskor. Az ikrek nem tehették: épp hogy kúszni tudnak, mint a csík, nem érik el a konyhaszekrényt.
- Nézd, Frufru: a legszebb sáljaim masnikban lifegnek a csillárról. Egyébként egészen csinosak. Ha például pár üveggömböt is függesztenék közéjük…
Frufru elkezdett az ujjaival csettintgetni az orrom előtt.
- Drágám, figyelj: ne tereld el a gondolataidat csak azért, mert valami színes és csinos van a szemed előtt. Itt valami történik! Ki kell derítenünk, hogy mi az!
Frufrunak persze igaza van. Valami vagy valaki mintha talpáról a fejére állította volna az egész karácsonyi készülődést. Mintha a karácsonyfán gömbök helyett kockák, a tetején pedig angyal helyett kisbárány lenne, olyan furcsa minden!
