Drágáim, talán emlékeztek: tegnap jártam Frufrunál. Kusza hajára kötött narancsszín kendőben, fülig érő mosollyal és répapürével borítva fogadott. Picit megsajdul a szívem. Talán egyszer Oleggel mi is ilyen boldogan nyitunk ajtót, karunkban a csemetével.

• Mi újság, barátnőm? - fogadott.

Berobogtam mellette a házba, és útközben felkaptam a másik apróságot, Sapit, aki épp a szőnyegen csúszkált egy nyusziforma babával. Pötty boldogan gurgulázott anyja vállán.

• Frufru, szellemjárás szakadt a városra!
• Hortenzia, drágám, megőrültél. Volt erre utaló jelek korábban…
• Édesem ne bosszants, tudom, hogy buta vagyok, de azt is tudom, mit láttam. Zoknikat láttam - és itt Frufru félbeszakított.
• Egyértelműen szellemek. Zokni?! Nem is lehet más.
• Barátnőm ha nem hagysz beszélni, én a szád elé kötöm a kendődet, fogadom, vagy répapürét tömök bele. Tehát. Csíkos zoknikat láttam elszaladni az ajtó mögött, de senki sem volt ott. Aztán kabátkákat láttam elsuhanni az ablakon túl, apró gyereklábnyomokat hagytak maguk után - de ott sem volt senki. És KUNCOGNAK!!!

Frufru már elcsendesedett. Tűnődően nézegetett.

• Bubu is kísértetekről mesélt. Tudod, Cukorpálca házából.
• Ez a mániád, hogy az egész családodat kutyaneveken hívod… Bubu, Sapi, Pötty…!
• Ugyan, Hortenzia, csak nem hívhatom a férjem Méltóságos Bíró Úrnak.
• Azért a Bubuig volna még lehetőség…
• Csitt, leányom, én beszélek.
• Frufru, én megharaplak, ha fölényeskedsz - de itt már nagyon kuncogtunk. Frufru válla is rázkódott a nevetéstől, és ettől Pötty is elkezdett nevetgélni, majd az én kezemben Sapi is folytatta.

Ábrándosan söpörgettem szép kis gesztenyeszínű hajukat.

• Hogy az én keresztgyerekeim, Borókavölgyi Mária Antónia grófnő és Borókavölgyi Vilmos Alexander gróf úrfi Pötty és Sapi néven legyenek ismertek, borzasztó vagy, Frufru!

Frufru rám mosolygott.

• Rettentő sznob vagy, Hortenzia! - megbökte a vállam. - Nem akarunk átmenni Cukorpálcika kisasszony házához? Nem tudom, hogy vagy vele, édesem, de hiába féltenek az urak: én nem félek egy cseppet sem.
• Boldog vagyok, hogy te is ezt mondod! A piciket rábízzuk Tóni nénire, a dadára, és indulhatunk. Egyszerűen nem hiszem, hogy drága Cukorpálcika barátnőnk házában bármi baj érhetne. Induljunk!

 Nem is történt semmi baj. Most már tudjuk, ki kísérti Cukorpálcika kisasszony házát.