Kíváncsian léptem a szalonba. Olivér szinte elveszett a nagy, kényelmes fotel mélyén, de hát hiszen mondtam már neki, hogy tegyen bele párnát magának… De izgatottan ficergett, hatalmas szeme ragyogott. Egy magas, kunkori orrú… hümm… talán: ember lépett felém. Vagy nagyra nőtt manó lehetett? Szűk, zöld kabátkáját pirossal szegélyezett fehér gallér és élénkpiros öv díszítette, élénk kék nadrágját piros csizma egészítette ki. Arca olyan volt, mintha a már ismerős manócskáim felnőtt változatát néztem volna: kedves, kerek arcocska szeplőkkel és hegyes, pisze orral, kerek szemét óriás szempillák keretezták. De magas volt, magasabb talán Olegnél is, és vékony, mint az állólámpa a sarokban. Kíváncsian néztem, és felé nyújtottam a kezem.

  • Asszonyom, ne haragudjon, hogy váratlanul érkeztünk. - kezdte kifogástalan modorral, csengettyűző hangon. - Csillangó vagyok, ennek a kis ördögfiókának az oktatója.
  • Üdvözlöm, kérem, ne szabadkozzon: örülök, hogy megismertem. - kínáltam hellyel Csillangót is. - Megkínálhatom valamivel? Egy kávét, teát esetleg? Remek vajas sütemény készült hozzájuk ma reggel a konyhánkban.
  • Janika sokat mesélt a kávéról, ha nem alkalmatlankodom, szívesen megkóstolnám. - pár percig gondolkodnom kellett, míg eszembe jutott: Olivér eredeti neve Janika, őt otthon így hívják. - Tudom, hogy ő sosem ivott feketén, de én kiváncsi volnék.
  • Már csöngetek is érte.

Így kényelembe helyezkedve rátérhettünk a lényegre. Micsoda hírrel érkezett!

dsc_0106_1.jpg

  • Ne haragudjon, asszonyom, és előre kérem: válaszoljon őszintén, udvariaskodás nélkül, és ne érezze kötelezőnek, hogy igent mondjon a kérésünkre. Azonban mindenképpen szeretnénk a kérdést feltenni, még ha szemtelenségnek tűnik is. Talán sosem adódik még egy ilyen remek alkalom.
  • Csillangó úr, most már biztos lehet benne, hogy felkeltette az érdeklődésem. Kérem, folytassa.
  • Szeretnénk megkérni Önöket, kedves férjével együtt, hogy egy évre fogadják magukhoz Janikát. Nekünk fontos lenne, hogy megismerjük a modernebb világot magunk körül, ő pedig majd meghal, hogy mindent, de mindent kipróbáljon, amit csak lehet. Önöket pedig nagyon megszerette. Nos, mit mondanak? Adjunk egy pár nap gondolkodás időt?
Szerző: Démétér  2017.01.03. 13:00 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csengettyuvarosmesei.blog.hu/api/trackback/id/tr312086603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása