Ma reggeli fűszeres, mézes teámat szürcsölgetve jutott eszembe, hogy a bál utáni bűvöletben el is feledkeztünk arról, hogy az idei vonatozást elkezdjük szervezni. Gyorsan körbeszaladtam a barátnőimnél. Régi ismerőseim talán emlékeznek még: advent idején lóvontatta hintókon (vagy nagy hóban szánkókon, olyankor még nagyobb a mulatság) körbejárjuk a várost, és saját készítésű ajándékokat, finomságokat osztunk szét. Nem ám azért, mintha jótékonykodnánk: a megajándékozottak sokszor maguk is készülnek: csomagokat, dobozokat tesznek fel a kocsikra és küldik tovább őket, másokat megajándékozni. Minden évben igazi csoda lengi be a várost.

Unokahúgocskám - valójában unokaöcsém bájos felesége - Katka vezeti már évek óta a menetet. Ő terjesztette el kisvárosunkban az ajtóra kifüggesztett, karácsonyi kopogtatókoszorú szokását, és készíti is minden évben sokunkét. Ő ezt osztja szét a vonatozáson. Ágakat, gallyakat szed az erdőben, koszorúvá fonja, szalagokkal, tobozokkal, dióval díszíti őket, gyönyörűség még ránézni is.

Grizelda, a tiszteletes felesége mindig is húsos pitéket készített ilyenkor, most azt ígérte, idén kipróbál egy új receptet is: édesburgonyával, sárga sajttal és spenóttal készít tölteléket néhány pitéhez. Némán néztünk rá. Elnevette magát:

• Ó, ugyan már, kishitűek, tudjátok, hogy mindig finom lesz!

Ez igaz. Na de… hús helyett… micsoda is? Grizelda nyilván nem aludt eleget. Talán a gyerekek is gondot okoznak az iskolában, nem tudom. Nem bánom, megkóstolom persze ezt a sajtos-csicsókás valamit, de csak udvariasságból.

Frufru készíti a mogyorós csokoládét, aztán jönnek majd a szokásos pácolt sonkák, pástétomok. A férfiak faragott játékfigurákat, katonákat, állatokat hoznak - mi pedig szépen becsomagoljuk őket. Sőt, a pékünk csodálatos babaházakat is összeállított, három különbözőt. Három kislánynak már biztosan meseszép lesz a karácsonya! Zulejka, a jósnőnk óriási, vidám zoknikat varr: azt mondta, függesszük őket a kandallók elé, és rejtsünk bele ajándékokat: diót, almát, süteményt a családtagoknak. Milyen bolondos ötlet! Díszes fémdobozainkba korábban én sütöttem a mézeskalácsot, de azt idén Diótörő herceg vállalta magára. Azt ígérte, kis meglepetéssel készíti el őket, csak tudnám, mire gondolhatott! Igazán titokzatos ember!

Sokáig tépelődtem, mit készítsek mézeskalács helyett. Azt gondoltam, hogy finomságból több mint elég lesz már az ajándékok között, valami mást kellene kiötlenem. Amikor reggel három pamutgombolyag fogadott a kedvenc rózsaszín karosszékemben, és majdnem beleültem két kötőtűbe (hogy kerülhettek azok oda?!), eszembe is jutott a megoldás. Évek óta nem kötöttem, pedig előző férjem mellett igazán ügyes voltam a kötőtűvel, gombolyaggal. Sapkákat, kesztyűket, sálakat fogok kötni, a gyerekeknek pirosat, zöldet, színeset, a felnőtteknek pedig komolyat és csinosat: kéket, barnát, bordót. Hófehér szegéllyel. És néhány kézmelegítőt is!