Elértünk az év legszebb hónapjához. Az a hó, az a finom színes csillogás a házak között az esti városkában! Már csak emiatt is remek a kedvem! Ezen kívül randevúm lesz ma - ne gondoljanak semmi rosszra, hölgyeim - és igencsak régen éreztem magam ilyen izgatottnak.

Először is azonban meglátogattam már Sürgő nénit, Fanni édesanyját. Sürgő bácsi a baleset óta otthon van. Amikor megérkeztem hozzájuk, a bácsi még felkötött kezével is tüsténkedett valahol kint a kertben, mert neje kiparancsolta a házból. Lehet, hogy szorgalmas a bácsi, de kicsit kétbalkezes, mint a baleset is sejteni engedte már. Így felkötött kézzel pedig kész katasztrófa. Leveri a lisztet, kiönti a tejet, elbotlik a macskában… Sürgő néni szerint odakint kevesebb galibát okozhat.

Hiába tudakoltam, mit tehetek értük, a néni csak a vállát vonogatta.

• Olyan jónak tetszik lenni Fannival, nem akarnánk alkalmatlankodni, és hát Apjuk kétbalkezes, nincs mit tenni…
• Elhiszem én, Sürgő néni. Mégis: karácsonyra rendben lesznek? Nem fog hiányozni Sürgő bácsi fizetése?
• Talán kötögetek majd…

Elkerekedett a szemem.

• Sürgő néni kötöget? Én is szeretnék újra kötni kezdeni! Nem segítene nekem?!

Hamar megállapodtunk: Sürgő néni újra formába hoz, új mintákat, fogásokat tanít, én megfizetem a kötésórákat, és együtt megkötünk egy nagy halom szépséget. Ennek egy részét eladjuk a Sürgő család karácsonyi kasszájához kiegészítésként, a másik részét pedig a karácsonyi vonatozáson szétosztogatjuk.

Hát nem milyen szépen alakult ez? Annyira meg voltam elégedve, hogy mintha még boldog kuncogást is hallottam volna magam körül.

A szokottnál is vidámabban siettem hát Bogyó Boróka cukrászdájába. Diótörő herceg vár éclair fánkkal és rumos teával. Alig várom, hogy kifaggassam!