Csoda, hogy az adventi vonatozásra elengedett Oleg. Nagyon mérges rám.

• Nem vagyok már kislány! - védekeztem.
• Akkor ne is viselkedj úgy. - mondta tegnap, és aztán ali szólt hozzám egész este.

Igenis visszatartottam a könnyeimet. Nem történt semmi bajunk!

Bárhogy is: ma indul az adventi vonatozás, a sok feladat és a boldog arcok talán elterelik a figyelmem. Reggel előkészítettem a Sürgő nénivel együtt megkötött szépségeimet. A hölgyeknek készített kabátkákat, karmantyúkat barackszínű papírba csomagoltam, az urak kesztyűit és sáljait barnába. A kislányoknak-kisfiúknak kötött holmikat sokáig dédelgettem. Milyen bájos lenne bennük egy fürtös, tejfehér bőrű apróság! Megráztam magam: nem akarok érzékenykedni. Különösen most, amikor Oleg úgyis mérges rám, amiért beszöktem a kísértetházba.

Egy pillanatra elgondolkodtam: nem kellene valami aprósággal meglepni a két lányt abban a magányos házban? Mit ad ajándékba az ember egy kísértetnek?!

Ma valahogy nagyon könnyen elterelődik a figyelmem. Visszatértem az apró ruhácskákhoz, és krém- meg levendulaszínű papírba csomagoltam őket. Oleg megjelent két óriási fonott kosárral, némán megsimogatta a hajam, adott egy puszit a hajamra, és elkezdett pakolni, hogy indulni tudjak az ajándékokkal. Már megint sírnom kell. A nyakába borultam.

• Ne haragudj! - suttogtam.
• Te se. Semmi baj. Nagyon megijesztettél, hogy valami bajod eshet. - és megcsókolt.

A könnyeimen keresztül rámosolyogtam.

• Gyere, induljunk a hintóhoz. - fogta meg a kezem.

Diótörő herceg kitörő örömmel fogadott. Ezt csöppet visszafogta, amikor észrevette Oleget. Ki tudja miért, de mintha félszeg lenne a férjem társaságában. Azonban be kell vallani: mézeskalácsokkal remek munkát végzett. Tudjátok, drágáim, mi készült belőlük: házakat, fenyőfákat épített! Nem csak figurákat vágott ki az illatos tésztából, ahogy mi szoktuk itt Csengettyűvárosban, hanem a lapokat karamellával összeragasztva csinos kis házakat épített, és cukormázzal megdíszítette őket. Sosem láttunk még ilyen ügyes munkát! A dícséretektől egészen kipirult. Ki hitte volna, hogy ez a magabiztos katona ilyen kedvesen, szerényen és pironkodva tudja fogadni az őszinte bókokat!