Úgy éreztem, hogy az elmúlt napok forgataga kicsit elterelte a figyelmet a lényegről: a karácsonyról. Ami közeledik, puha lépteit szinte hallom, és azonnal mosolyra húzódik a szám. Karácsonyi dalocskát dúdolgatva eresztettem útnak Oleget, és magam köré gyűjtöttem a ház hölgyeit.

Margot ma borscsot főz, már fel is tette a tűzhelyre. Ezt a lakomát Oleg ismertette meg velünk, és azonnal kedvencem lett. Forró, tartalmas, gyönyörű: mit lehet nem szeretni rajta? Omlós hús, ragyogó színű, édes cékla, krumpli és répa: a tökéletes téli leves. Utána pedig palacsintát tervez, tudjátok, azt a dundi, reszelt almával gazdagított fajtát, amit csak fahéjas cukorral kell megszórni, és máris csodás lakoma. El is terveztem, hogy azon forrón viszek be a Tanácsházára ebédet a kedvesemnek.

Margot tehát most a lábát lógatja: a leves már fő, a palacsintát még korán van elkezdeni. Fanni mindent ragyogóra takarított már vasárnapra. Én pedig szeretnék valamit sürögni-forogni, tehát munkához láttunk. Az erdész Miki járt nálunk a minap: egy nagy halom, az erdőben gyűjtött tobozt hozott. Dísznek, meg a tűzre is: csodás, gyantás-fenyős illat lesz tőle a szobában és nagyon hangulatosan is ropog a tűzben. Most ebből a tobozhalomból egy kupacot festettünk be Oszkártól, a város gondnokától elkért festékekkel. Ezekkel szokta az ablakkereteket, ajtókat színesre festeni. Most a tobozokat díszítették a ragyogó piros, kobaltkék, méregzöld, mustársárga, narancsszín festékek - aztán vékony kis halványkék szalagokkal felkötöttük őket körben a télre megkopaszodott, alvó fák ágaira. Édesek lettek, mint megannyi színes gyümölcs. A ház arany szélű, piros szalagjából néhány masni is került az ágakra.

Amíg dolgoztunk, a patikus járt felénk Micikével, a kislányával, Ármin és Jolanda, a tiszteletes gyermekei, és Diótörő herceg. Mindenki mosolyogva dícsérte az ügyködésünket.